2012. április 30., hétfő

Szóval ....

.... szóval.... az úgy volt, hogy a családi ( hiányos létszámmal, mert egy fiam csak ápr.26.-án jött haza Mexikóból ) Húsvét után rögtön elutaztam az "újrakezdésem"  helyszínére N.országba a férjemmel a férjemhez . De a minden jelszavamat, belépési akármiket tudó laptopom itthon maradt,mert legkisebbem laptopja tönkre ment, gondolván, hogy ami oda kinn van számítógép a lakásban kiszolgál engem.
Első csalódás : nem, nem szolgál ki. Nem tudja a mindenféle okosan csak gépre mentett ilyen-olyan belépési dolgaimat, rém lassú, és öregecske már. Mindenféle módon próbálkoztam a blogba bejutni, de csak nem jött össze.
Az első héten intenzív nagytakarítással, lakás átrendezéssel jól teltek a napok, a második héten már kezdtem nagyon visszavágyni, de bátorítottam magam, hogy majd jobb lesz. Rémesen hiányzott az imádott eddigi munkám, a gyerekek, egyre kevésbé találtam fel magam, az eső folyamatosan esett, kb. 5-6 fok volt . Nézegettem az asztalra kirakott német könyveket, hogy neki kellene állni , neki kellene állni ...... no, ennyiben is maradt a dolog. Na , jó, akkor elő a hajócskával , hiszen időm az rengeteg van, három próba, háromszor landolt a kukában. A 3. héten már intenzíven gyötört a honvágy, a reggeli kávé mellé nem pirítós, hanem a napi sírdogálás járt.
Pechemre egy uramnak is nagyon kevés volt az ideje, sürgős ( a németeknek mindig ) tervezni valók napi 10-12 órára az irodában tartották, így gyakorlatilag egész nap egyedül voltam. Meg úgy általában , 5-6-7 , lassan már nem is tudom mennyi, olyan rég óta tartó távházasságunk után, bizony- bizony újra meg kell szokni , hogy a hétköznapokban is ott vagyunk egymás mellett.
De aztán leültem és alaposan elbeszélgettem magammal, mert ennek így sok értelme nincsen. Ha sokáig sajnálgatom magam, sírdogálok azon ami elmúlt ( az a csodás 2,5 év az oviban ) , akkor nem fogom jól érezni magam. Márpedig azért döntöttem így, most , hogy felnőttek a gyerekeink, legyünk újra rendes házasok, használjuk ki a szabadidőnket jó kirándulásokra.  Hiszen , ha nekem, túl gyors is a németek autós közlekedési tempója, és meglehetősen zárkózottak is , meg elég kockák, de azt meg hagyni, csoda szép tájaik, meseszép városkáik vannak, rengeteg látnivalóval, amit dőreség volna kihagyni - így aztán felhagytam az önsajnálattal, lezártam magamban az ovis éveket, nagyon szép volt, szép emlék, mint egy csodás nyaralás, amikor eldöntöttem, hogy nem élek én itt, a ö ott egyedül, akkor is tudtam, hogy egyszer véget ér. Ja, hogy ennyire rohan az idő ? - ja, azt nem kalkuláltam bele, nem volt elég időm eltelni vele.
Már úgy utazom vissza, szerdán,  tettre készen, hogy igyekszem jól sáfárkodni az idővel,  jusson sok szépre , jóra...... úgy is olyan nagyon rohannak az évek !
Persze  lelkem nyűgei mellett azért volt ebben a 3 hétben  sok szép pillanat is, séta, amikor meg is feledkeztem arról,  mi is a bajom .






...... remélem, ha majd sok hónap múlva visszaolvasom ezeket a gondolataimat, a kezdetekről, csak mosolygom rajta, és azt mondhatom, milyen kár lett volna kihagyni az élettől kapott lehetőséget,  annyi sok szép élményben lesz  már részem arra !
Irány N.ország, hajrá ÉN , munka keresés, nyelvtanulás ( vagy fordítva ! ) , sok séta, kézimunkázás, az lassan született feleség leszek !!

4 megjegyzés:

  1. Várom a híreket mindenről. Lélekfolyamatokról, élményekről, kirándulásokról, hétköznapokról, ünnepekről...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Èva , remélem már nem lesz műszaki problémám, kérlek , ha Kőszeg felé nézel, ints helyettem is egyet a városnak, december óta nem jártam arra, és most biztosan soká fogok eljutni !!!

      Törlés
  2. Vasárnap voltunk Kőszegen, ha legközelebb megyünk, intek a városnak, és átadom neki az üdvözleted!:-)

    VálaszTörlés
  3. Már többször voltam itt, olvastam, de semmi ötletem nincs hogy valami szépet írjak.. Ezt megtetted helyettem... Kívánom hogy sikerüljön terved és vágyaid..Mindig szívesen olvaslak, legyen az történet kézimunka bármi... Sok sikert !!!

    VálaszTörlés