2016. március 27., vasárnap

Miért éppen Kesztölc ?

Fél év, nem nagy idő, de velünk fél év alatt annyi addig el nem képzelt dolog történt. A véletlen egy őszi napon Kesztölcre vitt bennünket, vagyis nem is véletlen, hiszen akkor már keresgéltük a majdani házunkat, de gondoltuk ez el fog 1-2 évig is tartani. Heteken át csak bújtam az ingatlanos portálokat, és a behatárolt paraméterek között alig akadt olyan, amire azt mondtuk volna, na, jó nézzük meg. Aztán egy nagyon szép nevű kis faluban - Annavölgy- megláttam egy a képek alapján egész tetszetőset. Lebeszélés, haza utazás és bumm a valóság lehangolóan eltért a képektől, csalódás, és nevettünk, hogy milyen naiv gondolat volt , hogy első nekifutásra meg is találjuk a megfelelőt. Így foltatuk az utat, de útba esett Kesztölc, szép őszi napsütése szombat délután, sétáljunk egy kicsit , hiszen nem jártunk még itt. A netes keresés alatt itt is megnéztem sok sok ház hirdetését , ha itt vagyunk kicsit bolyongjuk. Férjnek nagyon tetszett egy Klastrompusztán álló nyaraló, méretes, szép , ár is jó, de kiderült ez nyaraló, nem állandó lakhatásra való. Nekem egy másik fotói tetszettek, megtaláltuk és u.a. messze nem olyan volt, mint a fotókon. Másnapra volt találkozónk egy ingatlanos hölggyel, néztük ezt nem az igazi, néztük azt még sem jó, aztán ajánlott egyet amit én meg sem akartam nézni, mert a fotók olyan rémisztőek voltak, de meggyőztek , nézzük meg . A ház nem volt olyan szörnyű, mint a képeken, és a kertje !!! vagyis a kilátás , a panoráma a kertből az mesés , gondolkodási időt kértünk, de mire este haza értünk már meg is vettük, vagyis jeleztük a vételi szándékot, és innen minden, minden nagyon felgyorsult. December elején jöttünk megvásárolni, az ingatlanos hölgy, aki aztán a felújítást leszervezte nagyon nagyon nagy segítségünk lett. A válasz : olyan helyet kerestünk ami hasonlít arra ahol most itt Németországban élünk, vidék legyen, igazi kedves vidéki emberekkel, lehessen sokat kirándulni a környéken, és legyen a háznak lelke, ezért Kesztölc , a kis ház lesz reményeink szerint nyugdíjas éveink szeretett otthona, OTTHON Magyarországok 2022.szeptemberétől, addig meg az aktív nyaralások, kreatív terepe . A képek -


a volt- és lett - eddig :most várunk az asztalos munkájára, aki szép bejárati ajtót készít , aztán a többi és a többi, stb. a lista hosszú, de a tervek lendületet adnak a hétköznapoknak. Na, jó azért remélem a következő Húsvétot már nem a mesterek elvonulta utáni por takarításával töltöm - igaz most ennek is tudtam örülni :)

2015. augusztus 3., hétfő

Holdergassen - kicsi utcák , nagy szeretettel

Van egy kicsi városka a Neckar partján, Marbach am Neckar, ahol kicsi színes házak , kicsi és nyitott kertek mutogatják magukat a bámészkodó turistáknak. Vagyis a város nem is olyan kicsi, csak ez pár utcája őrzi a régi hangulatát. Én is nagyon szeretek beállni a bámészkodok sorába, annál is inkább, mert kerítések nincsenek,  rengeteg virággal, és mindenféle vicces dekorációval találkozhat itt az ember lánya-asszonya .Mindenbe ültetnek valami növényt a régi konyhai eszközöktől a megunt cipőkön át, mindenbe. Az egyik pici házikó aljában van egy pici bolt, olyan kézműves boltocska, na, mondanom sem kell, hogy ez a szívem egyik csücske. Mostanra már az az érzésem , hogy nagyon "csücskös" lett a szívem, hiszen itt is , ott is van egy szívem csücske . Aztán szerettünk volna hajózni a folyón, de olyan lehetetlen - ékes bizonyítéka, hogy N.o.-ban sem tökéletes minden - tájékoztatás volt a kikötőben, amin még a németek sem igazodtak ki. Mire végre kiderítettük, hogy melyik hajó merre, arra túl sokan voltak már a sétahajón, heringes dobozban meg nem volt kedvünk eltölteni 1,5 órát, majd legközelebb . Kárpótlásul meghívtuk magunkat egy finom fagyi kehelyre, és nézelődhettem abban a nagyon különleges könyves bolt - galériában, amit egy kápolnában alakítottak ki a hangulata mindig rabul ejtő. Szeretem a könyves boltokat, és ez már biztosan nem fog elmúlni nálam amíg látom a betűket. Estefelé még egy jót játszottunk a kicsi unokánkkal. Gyorsan eltelt augusztus első vasárnapja.









2015. augusztus 1., szombat

minden augusztus első szombatja,

Minden augusztus első szombatján tartják Nördlingen városában a nagy Altstadt Flohmarkt-t. Nekem ez volt a 4. , de annyira élvezem még mindig, szerintem fogom is, amíg itt élünk, hogy ki nem hagynám semmi pénzért. Persze mára a kincskeresés legfőbb célpontja a nappalink játék készletének bővítése , hogy Mia Sophia vidám játékkal tölthesse a nagyiéknál az idejét. Azért is szeretem ennek a bolha piacnak a hangulatát, mert itt többségében a családok kínálják a számukra már megunt, vagy feleslegessé vált dolgaikat. Sokan árulnak a gyerekekkel együtt , a pénz a gyerekek malackáját(perselyét) hizlalja. Kismenyemmel ketten voltunk piacozni - férj vállalta a főzést, apás pöri + nokedli , egy fiam felvigyázta kicsi lányukat - nekünk meg a végére már a fülünkön is táska lógott . Tanulság, a következő .nekem 5. jubileumi- Flohmark-ra óriási hátizsákkal de min. egy pajtás szekérrel fogunk menni , de addig még van egy kerek esztendő.
Mia és a már gondosan letisztogatott új kincsei :
... de azért az Omi az az jó magam sem maradtam újabb kincs nélkül ( nagyon visszafogtam a birtoklási vágyam, mert nem volt elég kezem ) :
, az eső csöpögött, de kit zavar, ha ilyen színes forgatagban jár !


2015. július 26., vasárnap

Lassan elballag a július, mit ballag szalad ! Csak azért tűnt néha ballagósnak, mert meleg  volt, olyan ami errefelé igazán nem szokványos, meg a kisunoka is messze volt , 4 hetet Magyarországon voltak. Sok sok zöldség került terítékre a főzéseim alkalmával,  több mint egy hónapja, nem eszem vörös húst, pékárút, semmit amiben szorbinsav és sói van,vannak, talán ezzel egy picit segíthetek a csúnya kézekcémám okának felderítésében, ill. valami eredményt a bőröm javulásában. Nem tudok kézműveskedni így, ez nagy büntetés nekem, hiányzik a lelkemnek, még az imádott vasárnapi csokiról is lemondtam, csak valahogy jussunk el végre a használható kezekig. Mia Sophia lábujjhegyen pipiskedik a könyvekért , aztán vissza - visszanéz vajon figyeljük-e , igazi kis huncut virágom .

2015. július 24., péntek

visszatérés

Annyi , de annyi minden történt, hogy  nehéz lenne azt utólag archiválni ,de a legszebb ajándékot megkaptuk lassan egy esztendeje : unokánk született,  így a boldogságos nagymama életem megkezdődött. Most úgy érzem, hogy amennyire csak jut az időmből leírom a napjainkat, a történéseinket , hiszen az évek gyorsan elszaladnak, és talán jó lesz néha néha visszaolvasni mi volt anno...

2013. április 20., szombat

vendégségbe - ajándék a konyhámból..

Barátokat látogatunk este, és ehető ajándékra gondoltam, citromos pohárkrém készült, rengeteg ilyen kis üveget sikerült már összegyűjtenem, így most legalább csökkentem a készleteket.

De puding próbája az evés, biztos ami biztos a családdal leteszteltettem, jó volt a minősítés, talán akkor nekik is ízleni fog.
Eredetileg kis mécsestartónak gondoltam az üvegeket, de az majd karácsony tájékán készül az belőlük.

2013. április 18., csütörtök

tavasz,tavasz , de jó, hogy itt vagy !

A kedvenc blogok folyamatos olvasgatása mellett, végre szaporodnak a sétáink száma. Jól esik a melengető napsugár, öröm látni ahogyan a természet elstartolt . A rügyek pattognak, egyik napról a másikra nyílnak a virágok minden felé a kertekben.
A foglalatosságaim a szokásosak, némi tavaszi dekorációt horgoltam a tojások helyére, befejeztem a 2. babát. Ráérősen figyelgetem az erdőt, mezőt, és kínlódok a balkon körül tömegesen megjelent darazsakkal .Rendesen beköltöztek a házat kívülről bortó lambéria alá , elég félelmetesek ahogy zsonganak a tenyérnyi balkonon. Lekváros, pet-palackos csapdákkal próbálkozom a terület visszahódításában, eddig kevesen estek bele, no reméljük később majd nagyobb "sikere" lesz- egyébként a fahéjas szilva lekis volt a nyerőbb, a barackos kevesebb áldozatot szedett. 
A hétvégi bolha piacok is beindultak, hála ', a kincsvadászat eredményei voltak a kis kerámia madárkák, ők költöztek a kavics tálba a manók helyére, hogy a lakás legsötétebb zugában is legyen némi tavasz.
Egy esztendő telt el, hogy "kivándoroltam" a férjemhez, ennek örömére a hétvégi csavargásunk közben meghívott egy klassz kávéházba - még mindig nagyon édes szájú vagyok, ha kulináris kívánság szóba jöhet, hát az nekem csak valami fincsi és édes lehet , és még mindig nagyon tetszenek a hangulatos kávéházak, abból meg errefelé van bőven.
Igaz böjtje is volt, mert ez nem szója tejjel, hanem valódi tejjel, tejszínnel készült,( ropogós gofri, vanília fagyival, tejszínnel, tojás likőrrel ) amit én sajnos - tudottan - rosszul tolerálok, nem is igen bűnözök efféle finomságokkal, csak nagyon nagyon ritkán..........férjem óvatosan meg is kérdezte, hogy" biztosan ezt szeretnéd ? nem lesz baj ? " "mennyi idő alatt érünk haza ?-kérdeztem "- " kb. 1 óra ."- akkor jöhet......és isteni volt.



Jó tavaszi , kertészkedést, napfürdőzést, sétálgatást és egészségben, egészséggel végzett munkát , tavaszi szépségekkel megélt napokat mindenkinek !