.... szóval.... az úgy volt, hogy a családi ( hiányos létszámmal, mert egy fiam csak ápr.26.-án jött haza Mexikóból ) Húsvét után rögtön elutaztam az "újrakezdésem" helyszínére N.országba a férjemmel a férjemhez . De a minden jelszavamat, belépési akármiket tudó laptopom itthon maradt,mert legkisebbem laptopja tönkre ment, gondolván, hogy ami oda kinn van számítógép a lakásban kiszolgál engem.
Első csalódás : nem, nem szolgál ki. Nem tudja a mindenféle okosan csak gépre mentett ilyen-olyan belépési dolgaimat, rém lassú, és öregecske már. Mindenféle módon próbálkoztam a blogba bejutni, de csak nem jött össze.
Az első héten intenzív nagytakarítással, lakás átrendezéssel jól teltek a napok, a második héten már kezdtem nagyon visszavágyni, de bátorítottam magam, hogy majd jobb lesz. Rémesen hiányzott az imádott eddigi munkám, a gyerekek, egyre kevésbé találtam fel magam, az eső folyamatosan esett, kb. 5-6 fok volt . Nézegettem az asztalra kirakott német könyveket, hogy neki kellene állni , neki kellene állni ...... no, ennyiben is maradt a dolog. Na , jó, akkor elő a hajócskával , hiszen időm az rengeteg van, három próba, háromszor landolt a kukában. A 3. héten már intenzíven gyötört a honvágy, a reggeli kávé mellé nem pirítós, hanem a napi sírdogálás járt.
Pechemre egy uramnak is nagyon kevés volt az ideje, sürgős ( a németeknek mindig ) tervezni valók napi 10-12 órára az irodában tartották, így gyakorlatilag egész nap egyedül voltam. Meg úgy általában , 5-6-7 , lassan már nem is tudom mennyi, olyan rég óta tartó távházasságunk után, bizony- bizony újra meg kell szokni , hogy a hétköznapokban is ott vagyunk egymás mellett.
De aztán leültem és alaposan elbeszélgettem magammal, mert ennek így sok értelme nincsen. Ha sokáig sajnálgatom magam, sírdogálok azon ami elmúlt ( az a csodás 2,5 év az oviban ) , akkor nem fogom jól érezni magam. Márpedig azért döntöttem így, most , hogy felnőttek a gyerekeink, legyünk újra rendes házasok, használjuk ki a szabadidőnket jó kirándulásokra. Hiszen , ha nekem, túl gyors is a németek autós közlekedési tempója, és meglehetősen zárkózottak is , meg elég kockák, de azt meg hagyni, csoda szép tájaik, meseszép városkáik vannak, rengeteg látnivalóval, amit dőreség volna kihagyni - így aztán felhagytam az önsajnálattal, lezártam magamban az ovis éveket, nagyon szép volt, szép emlék, mint egy csodás nyaralás, amikor eldöntöttem, hogy nem élek én itt, a ö ott egyedül, akkor is tudtam, hogy egyszer véget ér. Ja, hogy ennyire rohan az idő ? - ja, azt nem kalkuláltam bele, nem volt elég időm eltelni vele.
Már úgy utazom vissza, szerdán, tettre készen, hogy igyekszem jól sáfárkodni az idővel, jusson sok szépre , jóra...... úgy is olyan nagyon rohannak az évek !
Persze lelkem nyűgei mellett azért volt ebben a 3 hétben sok szép pillanat is, séta, amikor meg is feledkeztem arról, mi is a bajom .
...... remélem, ha majd sok hónap múlva visszaolvasom ezeket a gondolataimat, a kezdetekről, csak mosolygom rajta, és azt mondhatom, milyen kár lett volna kihagyni az élettől kapott lehetőséget, annyi sok szép élményben lesz már részem arra !
Irány N.ország, hajrá ÉN , munka keresés, nyelvtanulás ( vagy fordítva ! ) , sok séta, kézimunkázás, az lassan született feleség leszek !!
jegyzetek: hétköznapokról, álmokról és megvalósult ötletekről,gondolatokról "A világ visszhangos hely.Ha haragot indítunk útjára,harag jön vissza,ha SZERETETET adunk, SZERETET jön vissza.( Osho)
2012. április 30., hétfő
2012. április 28., szombat
sikerőlt !!!!!!!
Három hét próbálkozás, hat jelszó csere, és végre megint hozzáférek a blogomhoz !!! - hogy mi minden történt ez idő alatt ? - sok - sok minden, a részleteket összefoglalva, hamarosan archiválom, most megyek kicsit gyönyörködöm a tulipánokban, orgonákban , három hete nem láttam őket . A kedvenc oldalakat hál ' Isten olvasni azért tudtam, csak belépni, kommunikálni, bejegyezni, na azt nem. De mindent bepótolok . Mindenkinek szép hosszú hétvégét kívánok !!
2012. április 6., péntek
egy sírós nap margójára...
Elmúlt,elillant,elrepült 2,5 év és ma itt volt a búcsú ideje. Lejárt a mandátumom, és ahova az ember lánya nap,mint nap örömmel jár dolgozni, szívvel - lélekkel , onnan nagyon nehéz eljönni,még akkor is,ha az első nap tudtam,hogy eddig fogok ott lenni és nem tovább. Nagyon megszerettem a kollégákat, a szülőket, de legfőképp a kisgyerekeket. Titokban készültek versekkel, meglepikkel, semmit nem vettem észre a készülődésből , nehéz volt a könnyeimet kordában tartani, úgyhogy nagy közös pityergés lett a vége. De ugyanakkor jó érzés is, hogy kölcsönös volt a szeretet, a kötödés. Így volt, nem így volt ...szép volt,nagyon szép volt. De tovább kell mennem, új kihívások várnak rám. Most gyönyörködöm a sok szép virágban, az ajándékokban, a nekem készült rajzokban, a fotókban amin megörökítették nekem az utolsó napok szép pillanatait.
„Ámde mielőtt elindul,tudnia kell hová akar menni és mit érhet el választott útján,-
még ha esetleg egész más eredményhez jut is el,mint amire számított.”
/Fülep Lajos/
Szerdán indulok......
Addig jöjjön az ünnep ! Legyen mindenkinek szép és kellemes a Húsvétja !
„Ámde mielőtt elindul,tudnia kell hová akar menni és mit érhet el választott útján,-
még ha esetleg egész más eredményhez jut is el,mint amire számított.”
/Fülep Lajos/
Szerdán indulok......
Addig jöjjön az ünnep ! Legyen mindenkinek szép és kellemes a Húsvétja !
2012. április 2., hétfő
anno...
Kerestem valamit a neten, és néhány régi kreatívkodásom eredményére leltem egy hobbi fórum archívumában. Jó pár évvel ezelőtti munkák fotóit találtam meg újra.Mosolyogva néztem a képeket, természetesen jó szokásomhoz híven egyet sem tartottam meg közülük, valahová elvándoroltak, elajándékoztam ,mint mindig. Régen volt, amikor a dekupázs-zsal megismerkedtem.
Holnap köszönök el a kollégáimtól. Csupa emlékezés az egész hetem.Pénteken a gyerekektől, na, az nehéz lesz !- szívem-lelkem bele tettem az elmúlt 2,5 évbe,még ha tudtam is,hogy eddig fog tartani és nem tovább.
Aztán keresnem kell új feladatokat, no, majd nekiveselkedem újra a kreatív önmegvalósításnak - az jó a lelkemnek, és leköti a felszabaduló időt !
ezt tudom,ez a könyvtárban van még most is :
....persze az emlékezések között egészen földi dolgokkal is muszáj foglalkozni,mert igencsak le vagyok maradva az ünnep előtti tennivalókkal.
Megint csak jöhetne egy besegítő, kisegítő tündér-manó-kobold vagy bárki aki villám gyorsan - mint a reklámokban - kettőt pördül és ragyog a lakás !! nincs vasalni való, bevásárolni való, le-fel-kimosni való....
Holnap köszönök el a kollégáimtól. Csupa emlékezés az egész hetem.Pénteken a gyerekektől, na, az nehéz lesz !- szívem-lelkem bele tettem az elmúlt 2,5 évbe,még ha tudtam is,hogy eddig fog tartani és nem tovább.
Aztán keresnem kell új feladatokat, no, majd nekiveselkedem újra a kreatív önmegvalósításnak - az jó a lelkemnek, és leköti a felszabaduló időt !
ezt tudom,ez a könyvtárban van még most is :
....persze az emlékezések között egészen földi dolgokkal is muszáj foglalkozni,mert igencsak le vagyok maradva az ünnep előtti tennivalókkal.
Megint csak jöhetne egy besegítő, kisegítő tündér-manó-kobold vagy bárki aki villám gyorsan - mint a reklámokban - kettőt pördül és ragyog a lakás !! nincs vasalni való, bevásárolni való, le-fel-kimosni való....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)