2012. január 7., szombat

Gyorsan és nagyon szépen elmúltak az ünnepek.Szilveszter este az idő múlatása közben azon évődtem,hogy mit is lehetne jelen helyzetben afféle újévi fogadalomként meghatározni, de semmit nem találtam elég kivitelezhetőnek,így aztán mindenféle magamnak tett ígéretek nélkül, szépen tudomásul vettem,hogy az az év véget ért ,ez az új meg elkezdődött.Sokat pihentünk,jól esett egy kis semmittevés ( a konyhai teendőktől eltekintve ) A család harmadát a karácsonyi ünnep után szólította a kötelesség,kit a munka,kit a vizsgák vártak vissza Budapestre.Mi a téli szünetes, szabadságosok élvezhettük a két ünnep közti ráérős hétköznapokat.Törlesztettünk az év közben elmaradt baráti és rokoni látogatásokból. Mire igazán belejöttünk már véget is ért. Én kezdtem hamarabb és a legifjabb lányunk ,neki a suli,nekem az ovi.Hát azért a keddi naphoz kellett némi kávé dopping ! Aztán esténként intenzíven kezdtem újabb és újabb ötlet gyűjtögetésbe,mert karácsony idén is lesz ! - ami tanulságot hagytam magam - magamnak a múlt évről, az az,hogy vagy folyamatosan készülök rá ( a karácsonyra ),vagy örökösen elmarad a betervezett dolgok jó része.
A családom férfi tagjai hétvégén foglalják el "állomáshelyüket",vagyis visszautaznak, megint megkezdődik a távházasság hetei,hónapjai,igaz ez most már tényleg csak bő 3 hónapra szól ( 4 - 5 év után, mi ez a 3 hónap !!!) . A tavaszi napforduló utánra tervezem kezdeni a készülődést, a pakolást, az 1.számú bőröndbe tuti,hogy a horgolás,kézimunkázás, legkedvesebb CD-k,könyvek kerülnek .....
Másrészt meg picit minden nap sóhajtok egyet,mert imádott kis ovisaimmal már csak 65 munkanapot leszek együtt, na,ja olyan nincs,hogy minden tökéletes lehessen,ha itt minden oké,akkor az élet egy más területén áldozatot kell hozni,ilyen az élet ...arról nem is beszélve,hogy az új helyzet sok jót is ígér,na majd meglátom.A képzeletbeli mérleg két serpenyőjébe százszor és százszor belepakoltam pro és kontra mindent mielőtt a döntést meghoztam.
No ,mielőtt teljesen elmegyek az élet dolgainak bonyolult rendszerében való kalandozásba,jöjjön egy kép a karácsonyi vacsi utáni vidám percekről,a legféltettebb kincseimről :

Valahol azt olvastam,hogy az a jó, ha a hétköznapokat is ünnepként éljük meg,szeretettel,békés lélekkel ...így legyen,erre igyekszem figyelni egész évben !

6 megjegyzés:

  1. De szépek!:-)
    Én sem tettem fogadalmat! Régebben igen, de már ne látom értelmét csak azért mert új év van. Teszem a dolgom, fogadalom nélkül.

    VálaszTörlés
  2. De szépek a gyerekek...
    Fogadalom? Mindig a cigi volt ,hogy le kéne szokni.... mára ez már nem fogadalom....

    VálaszTörlés
  3. Gracias por tu visita a mi blog.Seguimos en contacto. Un abrazo.

    Manoli.

    VálaszTörlés
  4. Helyesek a gyerekek! Igazad van! Valóban az a jó amikor a hétköznapokat is ünnepként éljük meg, szeretettel és békés lélekkel. Mindannyiunknak így kellene gondolkodni!

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörűek a legféltettebb kincseid!!!!!Az enyémek is kincsek és ez így van nagyon jól: ajándékok ők!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm lányok,minden jót nektek,szép napokat !

    VálaszTörlés