Hát akkor Németország....

te jó ég, már megint ,hogy elrohantak a hetek !!!!!
Röviden, tömören nem is lehet összefoglalni, de ..kicsit azért próbálkozom.
A német nyelv tanulásom még mindig rémes, de voltam egy hobbi tanfolyamon, ahol textilbabát készítettünk, olyan "waldorfos" stílusban, nagyon élveztem, minden nyelvi nehézség ellenére.


szerkezetkész állapot :

...és a ruhája, amit majdnem annyi idő volt megvarrni, mint a babát elkészíteni. Mivel keveset értettem a beszédből, ezért jórészt megfigyelés alapján dolgoztam, így hogyan-hogysem az én babám feje csak 27 cm átmérőre sikeredett a többiek 33-34 cm - hez képest, no, aztán ehhez kellett mindent "lekicsinyítenem " lehetőleg arányosan. A haj készítése házi feladat volt, megint csak slávoltosan értettem a feladatot, és megoldottam a magam módján . Ennek meg akkora sikere lett , hogy a tanf.tartó hölgy kérte mutassam meg neki ,hogyan csináltam. Hát gondoltam, az elég mókás lesz ha én ezt most elkezdem a semmi német tudásommal magyarázni. A szemek és a szája még nem kész, ihletre vár.
Aztán hetek múltak  el nagy lelki viaskodással, mert úgy döntöttünk, hogy eladjuk az otthoni lassan teljesen csak vendégháznak használt nagy ( 5 szoba, 200 nm-s) családi házat. Még csak a szándék született meg, amikor vételi ajánlatot kaptunk rá, méghozzá elfogadhatót, és dönteni kellett, nagyon - nagyon nehéz volt. 25 év, a gyerekek ott nőttek fel , a szüleim a szomszédban élnek, kontra csúnya svájci frankos jelzálog, ami öt év után is csak nő, növekszik, ma már 1,5 szerese a tőketartozás annak amit anno felvettünk. A ház üresen erősen romlik, a fűtése így is drága, karbantartásra, kertgondozásra, befejezésre nem jut pénz, és két háztartás rezsije túl sok. Ezek az érvek felül kellett, hogy írják a szív és lélek érzelmeit. Kellett még sok sok zsepi, csoki, meg Advil ultra forte, az átsírt órák után. De akkor még ott vannak a felnőtt gyerekeink, akik szintén nehezen engedik emlékké a házat, értik, csak fáj nekik elszakadni.
Nekem nehéz volt azt is kimondani, hogy akkor ha tetszik , ha nem itt kell boldogulnom , mert nem lehet csak úgy azt mondani, hogy " akkor hazamegyek " - bár ez így nem teljesen igaz, hiszen bérelni fogunk egy kis lakást, amit mindenki aki hazalátogat  használhat, ott lakhat .
Most ezzel kelünk, és alszunk el, de azért próbálok valamicskét készülni a lassan kopogtató adventre is...........jövök még ! - és szorgalmasan olvasok mindenkinél, jól esik a lelkemnek, nagyon.