téli ....méla(bú)

Tulajdonképpen nem vagyok bús,csak elmélázom az időm nagy részét.Valahogy semmihez nincs igazán kedvem. Nincs is okom rá,mármint a "bú"-ra,hál`Isten,de valahogy kevés ami mosolyra fakaszt mostanság,olyan szürke a hangulatom,mint odakinn az utcák,és a kertek.A horgolótű is csak pihen,hol kezembe veszem,hol leteszem.Bolyongok a neten,nézegetem mások ügyeskedéseit,megszállottan gyűjtögetem az ötleteket,aztán nem csinálok semmit.
Illetve egy picit azért alkottam,amolyan öt perceset.Barátnőim messzi tájakon jártak,törökországi tengerpartoknál,másikuk Velencében karneválozott.Örülök,hogy ilyen szép helyekre utazhattak, szerdán megyek is a karneváli élménybeszámolóra,ehhez készült egy kis ajándék :- befőttes üvegbe zárt angyalkák.

Persze azért,ha igazán őszinte akarok lenni,akkor tudom,hogy valójában miért vagyok ilyen mélázó.Sok sok érzés kavarog bennem.A napok múlásával hol vágyom,hol taszítom azt ,ami lassan tényleg bekövetkezik. A saját kis hétköznapjaimban elég nagy változások jönnek,amit, igaz én választottam, mégis ahogy egyre közelebb kerül,meg-megremeg a szívem miatta. Ilyen a hangulat most nálam esténként :

Jó lesz,jó lesz , jó lesz ,mondogatom szorgalmasan magamban magamnak,aztán mindig beugrik a DE MI LESZ HA .....hát 47 évesen már elég nehéz kalandvágyónak lenni.Nem úgy ,mint egyetlen nagy(kis)fiam,aki önként jelentkezett a munkahelyén egy mexikói kiküldetésre,neki kaland,nagy lehetőség,nekem sok-sok aggódó óra,nap,mire viszont láthatom.Brrr...nem lehetek para-mama,mondták a lányaim is,- tudom,hogy igazuk van ,no,de az anyai szív,nem tud mindig ésszerűen működni !!! és én már "állítólag " edzett vagyok,mert a lányok megedzettek,egyikük Spanyolország ÈNY-i csücskében élt egy évig,másikuk meg Genf környékén volt egy esztendőt. Na,de az mind Európa !!!,- de Mexikó !!!! - halkan megjegyzem,hogy a kicsi (18 éves) Ausztráliába szeretne elmenni,úgyhogy jobb lesz ha, összekapom az aggódó érzéseimet,és jó mély ládába rejtem !

...köszönöm új követőmnek,Sysy-nek,hogy rám talált,nálam járt.